1996-os cikkek 1996. április 30. - Új-Kelet A megelõzésre kellene fordítani a pénzt Húszezer értelmetlen halál A Magyar Szív Alapítvány öt évvel ezelõtt kezdte meg a fejlett nyugati országok eredményeit alapul vevõ betegségmegelõzõ munkáját. Adományok formájában igyekeztek külföldrõl olyan hiányzó felszereléseket, berendezéseket behozni, amelyek a sürgõsségi betegellátást segítik. Emellett igyekeztek a hazai viszonyokhoz, az itteni infrastruktúrához és településformákhoz alkalmazkodó informatikai programot kialakítani. Azt szeretnék elérni, hogy a megye legkisebb településén is ugyanolyan színvonalú egészségügyi ellátásban részesüljön a beteg, mint a nagyvárosokban... - Mindez azért fontos, mert Magyarországon egy viszonylag magas szintû kórházi ellátási forma alakult ki, amivel a megye infrastrukturális fejlesztése nem tartott lépést - mondja szomorúan dr. Zsonda László, az alapítvány elnöke. - A magas vidéki halálozási arány részben abból ered, hogy nem volt technikai eszköz, amivel észlelték volna a bajt, nem volt megfelelõ kommunikációs hálózat, amelyen keresztül konzultálni tudtak volna a kárházakkal és a mentõszolgálattal. Az utóbbi egy évben ez a kiépített rendszer olyannyira jól mûködött Nyíregyházán, hogy az a szakemberek szerint országos modell is lehetne. A hozzáértõk mindenképpen szükségesnek tartják, hogy az ország jelentõs területén kiépüljön ez a rendszer. Az eddigi tapasztalatok alapján a fejlesztés gazdaságilag kifizetõdõ, az egészségügy megyénkénti évi költségvetését már az elsõ évben minimum 3-5 százalékkal könnyíti. Arra törekszünk, hogy ezt a modellt, ezt a lehetõséget Magyarországon és a környezõ országokban is elérhetõvé tegyük, ezért meghívtuk a beregszászi és erdélyi kollégákat, egyházvezetõket, politikusokat, a magyar önkormányzatok és minisztériumok képviselõit. Célunk egy nemzetközi összefogás megvalósítása itt, Nyíregyházán. Ennek eredményeként Magyarország lenne a felajánlások címzettje, és innen továbbítanánk azokat a különbözõ egészségügyi, szociális intézményekbe. -Az amerikai küldöttség látogatása az összefogás elsõ lépésének is tekinthetõ? - Mindenképpen. Egy 1986-os amerikai utam során elõadást tartottam a hazánkban az egészségügy területén uralkodó viszonyokról. Beszéltem a korszerû mûszerek, felszerelések hiányáról. a népbetegségekrõl és a magas halálozási arány okairól. Az amerikai kollégákat megdöbbentették az itt hallottak. Elszörnyedtek azon az adatsoron, amellyel szemléltettem, hogy évente 20 ezer ember hal meg értelmetlenül, egyébként elkerülhetõ halálok miatt. Pedig ha korszerû egészségügyi ellátást kapnának, akkor ezek az emberek még most is élnének. A hallottak hatására a szünetben megkerestek az USA-ban és Kanadában élõ magyar orvosok, és felajánlották segítségüket. Ott rögtön megalakult a Magyar Szív Alapítvány Amerikai Baráti Köre és Kanadai Baráti Köre. Az elmúlt öt évben többször is ellátogattak hazánkba a Magyar Amerikai és Kanadai Orvosszövetség vezetõi. Elõadásokat tartottak. felajánlásokat, adományokat gyûjtöttek, és figyelemmel kísérték, hogyan használjuk fel, mire fordítjuk a segítséget. Az eredményeket látva elismerõen nyilatkoztak munkánkról. Úgy gondolják, hogy az általunk kialakított és életre hívott rendszer az újvilágban is használható lenne. Már folynak a felmérések, amelyek alapján ezek az életmentõ eszközök (elsõsorban az EKG-faxukról van szó) ott is elérhetõk lesznek. - Az amerikaiakkal együtt megérkezett az elsõ jelentõsebb adomány is... - Mintegy 150 ezer dollár értékben kaptunk az életmentéshez szükséges mûszereket, felszereléseket, segédeszközöket és gyógyszereket, s 5-10-szer ennyit ígértek az idén folytatásként, ha mûködõképes marad a rendszer. Ha ez megvalósul, nagyon hamar 10 éveket fejleszthetünk. Senkinek sem lehet közömbös, hogyan alakul az egészségügy helyzete, mert ma rólunk van szó, holnap az utódainkról... - Dr. Korács Pál országgyûlési képviselõ Kemecsén, a helyi egészségügyi központban megtekintette a rendszer mûködését a gyakorlatban is. Elsõ benyomásairól kérdeztük. - A rendszer elméletét mintegy másfél éve ismerem, de soha nem láttam még alkalmazás közben. Kezdettõl fogva az a véleményem, hogy országosan el kell terjeszteni. Ez a rendszer ma sokkal több, mint a kardiofax. Nemcsak arról van szó, hogy ha valaki rosszul lesz a lakásán, a hívásra kimegy az orvos ezzel a készülékkel, és átküldi az adatokat a szakembernek, hanem egy olyan diagnosztikus, gondozási és terápiás központról, amibõl ezret kellene az országban csinálni. Az egészségügyi rendszer átalakítását ezen a szinten kell kezdeni, mert ha ilyen centrumokat alakítunk ki, csökkenthetõ a kórházak túlterheltsége. Szerintem csak ezek után lehet ágyszámcsökkentésrõl beszelni. -Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozza a mûködést. Pillanatnyilag ez nem áll fenn... - A mûködési költséget mindenképpen az OEP-nek kell fizetnie, de el tudom képzelni azt is, hogy a rendszer kiépítésének költségeibõl is részt vállaljon. Mivel itt egy új típusú ellátási formáról van szó - háziorvosi szolgálat és egy diagnosztikai és gondozási centrum kapcsolódik össze -, új típusú finanszírozást kell kidolgozni. Bízom benne, sikerül meggyõzni az OEP vezetõit arról, ne azon gondolkodjanak, hogy a megbetegedettekkel mi történik, hanem a megelõzésre fordítsák elsosorban a pénzt. Nehéz küzdelem lesz, de remélem, sikerül elérni a célunkat...
